A bőrművességgel a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola bőr szakán találkoztam először.
A kis Képző elvégzése után vidékre jártam, az Ormánság apró falvaiba, és Gyimesbe, ahol idős mesterektől gyűjtöttem a mesterség hagyományait és régi szerszámait. Ezek a gyűjtő utak, és az ott tapasztalt élmények meghatározóak lettek egész életemre.
1983-tól Magyarlukafán éltem, ahol folytattam tárgyalkotó munkámat, és mellette bekapcsolódtam a helyi néprajzi műhely munkájába, részt vettem az ösztöndíjas munkapályázatokon és az érdeklődő fiatalok oktatásában is.
1991-1993-ig a Művelődési Minisztérium Kozma Lajos kézműves-iparművész ösztöndíjasa voltam.
1993-tól tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének,
Korábban a Kaptár és az Orfűi Kézműves Egyesületnek, jelenleg a Pest- Budai Kézműves Egyesületnek vagyok tagja.
Munkám során mindig arra törekedtem, hogy az általam készített használati tárgyakban megőrződjön elődeink szakmai tudása. A régi mesterek szellemiségét követve hagyományos kézi technikákkal készítettem a mai funkciókra szánt tárgyaimat.
2007 és 2018 között tanítottam a bőrművességet egy 2 éves felnőttképzési tanfolyam keretében a budapesti Hagyományok Házában. Ugyanitt a végzett bőrműveseknek tudásfrissítő szakköröket és bőr-nemez kurzusokat vezettem.
2005-ben újra falura költözhettem, egy baranyai apró faluba, Átára. Az évek során a házhoz tartozó melléképületekből látogatható műhelyt építtethettem, mely a Gyöngyharmat Kézművesház nevet kapta. Ide eljöhetnek a mesterséget tanulni vágyók tavasztól őszig. Nyári táborokban és hosszú hétvégéken ismerkedhetnek az érdeklődők a bőrművesség fortélyaival.
2001- ben vettem részt először a debreceni Országos Bőrműves Táborban, majd a következő évtől Torma László, a Néprajzi Múzeum ny. főmunkatársa és Molnár Imre iparművész mellett vezethettem a tábor szakmai munkáját, lehettem a tábor gazdasszonya. A tábor célja a végzett bőrművesek és szakoktatók továbbképzése, tudásának frissítése egy- egy téma köré szervezett tábor keretében.
A tanfolyami és a tábori oktatás mellett fontosnak tartottam egy szakkönyv megírásával is segíteni a szakmai tudás fennmaradását, mely Bőrművesség címmel a Cser Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban, majd második kiadásban 2019. augusztusában.
A bőrművesek alkotómunkáját a Népművészeti Egyesületek Szövetségének Bőrműves szakmai bizottságában végzett munkámmal és a zsűrizések során a szakmai minősítéssel igyekszem segíteni.
Izgalmas feladat a múlt tudását magában hordozó, ugyanakkor a jelen kor kihívásainak is megfelelő, a mai tárgykultúrába jól illeszkedő bőrtárgyakat készíteni.
